Gimnazistaként a humán tárgyakon kívül a földrajzot kedveltem a legjobban, ez volt a választott érettségi tárgyam is, ami azt jelenti, hogy legutóbb 11. osztályban, fakultáció keretein belül – a biológiához hasonlóan – négy éve volt szerencsém részt venni földrajzórán. Azóta legfeljebb a történelem szakomon volt ilyen jellegű kontaktom, főképp gazdaság- és társadalomföldrajzi vonatkozásban. A személyes kötődés és a természetföldrajzi stúdiumok iránti hiányérzet tehát már önmagában motiválttá tett az ötödik mikrotanítás kapcsán, nézzük azonban meg, hogy ezen kívül mivel próbálták még elérni ezt az órát tartó kollégák: Dohány-Juhos Nikolett, Pintér Kornélia és Szabó Áron!

Az órán alapvetően nem nagyon éreztem azt, hogy bármiféle kapcsolatot fel tudok fedezni a mindennapi életem és a szóba kerülő tananyagrészek között. Igaz, szerintem „élesben” ezt sok tantárgy sok eleme esetén nehéz megteremtenie a tanároknak, és valljuk be, a tényleges közoktatásban, a feszes tantervek mellett nem is mindig célja ez a tanerőknek. Így tehát motiváló tényezőnek – az órát tartó kollégák segítségnyújtó attitűdje mellett – leginkább az óra végi kvízes felmérést éreztem, amely arra sarkallt, hogy odafigyeljek az óra során, hátha jutalomban részesülök a legjobb kitöltők között. Felhívnám azonban ennek a motiválási módszernek a veszélyeire is a figyelmet: egyrészt arra, ami az óra szóbeli értékelése közben is szóba került, tudniillik hogy a pedagógus bértábla nem teszi lehetővé, hogy minden óra után minden osztályban édességgel és hasonlókkal jutalmazzuk a legjobban teljesítőket (vagy legalábbis hogy gyakran tegyük ezt), másrészt arra, hogy az extrinzik motiváció megteremtése nem a tananyagba való involválódást fogja véleményem szerint elősegíteni hosszú távon, hanem lehet, hogy pusztán a csokitojásért való erőfeszítéseket, harmadrészt pedig arra, hogy teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy az ilyen nyilvános erőpróbák győztese általában ugyanabból a pár tanulóból kerül ki – ami osztályközösségtől függően, de rombolhat a népszerűségükön, és csökkentheti a sohasem nyerők motivációját is.

Az óra frontális tanári előadással kezdődött: prezentációt tekinthettünk meg elméleti bevezetésként. Ez indokolt volt, ugyanis alapvető terminológiai nehézségeket is tisztázott (az éghajlat, öv és övezet fogalmak egymáshoz való viszonyát), és az éghajlati diagram felépítését is megismerhettük. Ezután a kollégák csoportokba osztottak minket. Itt egy kis zavart éreztem, ugyanis az interaktív táblán a TeamUp alkalmazás segítségével megjelentek véletlenszerűen generált csoportok, ám ehhez képest végül mégis máshogyan lettünk besorolva. Ezután a csapatokból egy-egy ember kiment az interaktív táblához, hogy QR-kód olvasóval beolvassa az elkészítendő prezentációhoz tartozó feladat és kitöltendő éghajlati diagram QR-kódját. Ezt közös tanulói munka követte: prezentációt kellett készítenünk a forró övezet térítői övének jellemzőiből, és ebbe integrálnunk kellett releváns képeket és Paintben kitöltött éghajlati diagramot is.  Végül frontális tanulói előadás következett, a csoportokból egy-egy szóvivő bemutatta a prezentációkat, ezután pedig egyéni tanulói munka keretein belül kvíz kitöltése a tanultakból a Kahoot alkalmazásban.

Szavannák, fekete nők, ó, ó, Afrika... Az órán megismerkedhettünk a forró övezettel

Részletesebben a frontális tanulói előadás módszerre szeretnék reflektálni. Úgy vélem, alapvetően nagyon jó felépítésű egy olyan óra, amely a frontális tanári előadás – közös tanulói munka – frontális tanulói előadás sémát követi (mintha már egy párszor találkoztam volna vele mikrotanításokon is…). Azonban a frontális tanulói előadásokat jól kell tudni kontrollálni: fontos pontos szakmai visszajelzéseket is adni, nehogy valami rosszul rögzüljön (ez állítólag itt nem történt meg – én nem értek annyira a földrajzhoz, hogy meg tudjam állapítani), fontos betartatni az időkereteket (már csak azért is, mert egy tényleges órán a gyerekek nem fognak bent maradni a teljes szünetre és valószínűleg a tanárnak is kell valamikor pl. ennie, ésatöbbi). Ezeken kívül szerintem arra is nagymértékben ügyelni kell, hogy a csoportmunkák után ne mindig ugyanaz a pár ember legyen a szószóló – már ezen az IKT-kurzuson is kezd kialakulni, hogy általában Lilla, Olivér, Dani és más hasonlóan jó stílusú, magabiztos előadók vállalják mindig a szóvivői szerepet. Viszont a frontális tanulói előadás mint módszer alkalmazása összességében nagyon hasznos, és ebbe az órába is jól illeszkedett.

A technológiai integrációt kissé öncélúnak tartottam a QR-kód olvasó használata esetében: sokkal rövidebb idő alatt meg lehetett volna oldani a feladatok kiosztását még úgy is, hogyha csak egyszerűen kivetítik a kollégák a feladatok URL-címét. Azt gondolom, a technológia alkalmazása alapvetően nem feltétlenül a feladatok kiosztásánál kellene, hogy jelen legyen egy tanórában – legalábbis ha lassítja az órát, akkor semmiképpen sem. Talán egy szóban elhangzó, pontos instrukció többet ér. Nagyon is indokolt volt viszont a technológia alkalmazása a közös tanulói munka során. A képekkel dúsított Prezik és ppt-k mindenképpen szükségesek egy ilyen téma feldolgozásához, illetve az éghajlati diagram kitöltése is könnyen megvalósítható a mindenki által ismert, könnyen kezelhető Paintben.

Az értékelőeszközök között – ezúttal is – a Kahoot nevű kvízt fedeztem fel, az óra végén, egyénileg kellett kitöltenünk az óra anyagához kapcsolódó kérdéseket. Az értékelőeszközök használatának célja jelen esetben is a tanultak ellenőrzése volt. Erre szerintem alkalmas a Kahoot, ugyanis ha valaki hibázik is, látja, mit rontott el, ezenkívül pedig színes-szagos, látványos, szórakoztató is. Kiemelném még, hogy az egyik kérdés társértékelésre vonatkozott: be kellett jelölnünk, melyik kiselőadás tetszett a legjobban, saját csoportunkéra pedig nem lehetett szavazni. Nagy örömömre a mi prezentációnk diadalmaskodott – Olivér előadói stílusa egy-egy csokitojást ért nekünk (azt ugyanis kötve hiszem, hogy a diasor szakmai tartalma miatt kaptuk mi a legtöbb voksot – vajon ez mennyire kellene, hogy így legyen? Ez megérne egy külön bejegyzést.)

Végezetül az órán öncélúan használtnak minősített QR-kód olvasó applikációt szeretném adaptálni egyik szaktárgyamra, az irodalomra. Amikor április 11-én, az óra után sétáltam haza, láttam egy csomó verset kinyomtatva az utcákon a „Posztolj verset az utcára!” mozgalom révén, a magyar költészet napja alkamából. Ezekhez QR-kód is tartozott. Budapesti iskolában tanítva lehetne olyat csináltatni a gyerekekkel, hogy szorgalmi feladat ilyen verseket felkutatniuk, és a talált versekről egy jegyzéket benyújtaniuk – ám mivel bármilyen című verset beadhatnának, QR-kóddal kérném őket, hogy ellenőrizhessem, ténylegesen egy megtalált verset írtak-e fel a lajstromba. És az meg már egy külön feladat lenne, hogy ellenőrizzem, el is olvasták-e őket, nem csak beolvasták a QR-kódot. :)

Nehéz a QR-kód olvasó használatát szervesen beilleszteni egy tanórába