Üdvös dolog, hogyha egy első blikkre a tanulást akadályozó tényezőt valójában annak szolgálatába tudunk állítani. Így tett Németh Mónika, az edelényi Szent János Görögkatolikus Gimnázium és Szakképző Iskola magyartanára is, aki az általam megtekintett IKT műhelyes videóban a Fakebook alkalmazás felhasználásával tartott irodalomórát diákjainak, így próbálva közelebb hozni hozzájuk a Nyugat alkotóinak közösségét.

A kép forrása: 444.hu

A videóban megtekintett irodalomóra során a tanulók projektmódszerrel dolgoztak, amely véleményem szerint az irodalomtanításban egy megvalósítható módszer, azonban alaposan át kell gondolni, hogy mely témaköröket tanítjuk így, ugyanis nagyon időigényes mind a pedagógus, mind a diákok részéről. Leginkább művészettörténeti bevezetők vagy nagyobb terjedelmű művek (pl. Biblia, Az ember tragédiája) kapcsán látom alkalmazhatónak. A Nyugat költői és írói életének feldolgozása, közösségi hálózatba való szerveződésüknek értelmezése is ilyen témakör.

A tanárnő által a tananyag feldolgozásához használt alkalmazás a Fakebook volt, amely kifejezetten oktatási céllal, fiktív profilok létrehozására alkalmas weboldal. Ezt szerintem akár más tantárgyakból is bátran használhatjuk, pl. történelmi alakok Fakebook-profilját is létrehozhatjuk, vagy akár kiegészítő tudománytörténeti adalékként az érdeklődő diákokkal híres fizikusokét, kémikusokét vagy egyéb természettudósokét. A megismert technológiai eszközök alkalmazásának hasznát leginkább abban látom, hogy a Fakebookkal talán szívesebben foglalkoznak diákok a tananyaggal, és közelebb érzik magukhoz a „megszemélyesített” irodalmi (vagy másmilyen) személyt, mint ahogyan az IKT műhely videójában megszólaltatott egyik lány meg is jegyezte ezt, a gyerekek ugyanis (legalábbis nagy részük) mindennap használja a Fakebookkal sok mindenben analóg Facebookot. Így tulajdonképpen játszva, szórakozva tudnak a tanulók sok esetben unalmasnak tűnő tényszerű adatokat megjegyezni, illetve olyan elvont fogalmakat a gyakorlatban értelmezni és saját életükben való helyét megtalálni, mint amilyen pl. ez esetben a közösség fogalma. A film kitágította a perspektívám abban, hogy bátran adhatunk a diákoknak irodalomórán olyan értékelendő feladatot is, amelynek végterméke nem egy klasszikus értelemben vett megírt dolgozat vagy fogalmazás, vagy bármilyen más papír alapú termék, pl. egy gondolattérkép, rajz, hanem digitális produktum.

A classtools.net az a weboldal, amelyhez a Fakebook is köthető. Ez a weboldal saját tartalommal megtölthető kvízek, játékok létrehozására alkalmas, ezért véleményem szerint bármilyen szakos tanár tudja adaptálni saját szakterületére. Maradva ezeknél a nyugatos Fakebook-profiloknál, pl. a technológiát integrálni kívánó magyartanár, miután végigböngészte „Móricz” és „Ady” posztjait, létrehozhat az itt szereplő információkból egy pusztán lexikai tudást mérő kvízt, amelyhez akár a tanulók használhatják is a kvíz kitöltése közben a Fakebook-profilokat, ugyanis az is egyfajta kompetencia, hogyha információkat tudnak kiszűrni egy adathalmazból.

A pedagógus a filmben az értékelő táblázatokat és kérdéssorokat alkalmazta mint fejlesztő értékelési módszereket. Órán közösen megbeszélte a diákokkal a táblázat szempontjait, s kiemelte, hogy ez kifejezetten azoknak a diákoknak hasznos, akik egy dolgozatban kevéssé tudják megmutatni, mire képesek. A filmben látott fejlesztő értékelési eszköz a (másik) saját szakterületemen (történelem) is alkalmazható, méghozzá úgy, hogy hasonlóan projektmódszerrel feldolgozott nagy témák különböző részfeladatait segítené strukturálni a szempontrendszer (ez lehet akár magyar királyok Fakebook-profiljának létrehozása, amelynek során a gyerekeknek különféle Fakebook-tevékenységekhez – lájk, komment, idővonal stb. – tartoznának részletesen kidolgozott szempontok).

Az érem másik oldala azonban, hogy úgy vélem, leforgatott formájában egy ilyen irodalomóra a legtöbb iskolában csak korlátozottan vagy sehogyan sem valósítható meg. A középiskolák nagy hányadában nem áll ugyanis rendelkezésre ennyi számítógép tantermi formában, vagy ha igen, akkor az mindig informatikaórákra foglalt. Így a tanulóknak egy online alkalmazás keretein belül végzendő feladatot csak otthonra adhatnánk fel, és az órai megbeszélésére is csak nehezen nyílna lehetőség.

A megtekintett film segített nekem abban, hogy nyitottabban viszonyuljak az online technológiának a tanítás folyamatában való alkalmazhatóságához. A modern technológia már csak azért is érdekes lehet történeti síkon tanított tárgyak tanítására (azon túl, hogy kétségkívül szórakoztatóbb a diákoknak), mert így izgalmas szintézis jöhet létre múltbeli és jelenbeli dolgok között, a filmben felszólaló egyik tanuló pl. megjegyezte, hogy a Fakebookkal „összehozhatjuk az akkori [ti. a Nyugat-korabeli] és mostani nyelvhasználatot”.