Amikor Dragomán György Máglya című regényében olvastam, hogy a főhősnek, Emmának törci órája van a suliban, elgondolkoztam, hogy ez a szó vajon a töri és föci szavak összerántásával keletkezett-e, és valamilyen „öszvér” jellegű tanórára vonatkozik, amelyben keverednek a történelmi és földrajzi stúdiumok, vagy pedig csak simán a történelem szónak a -ci becézőképzővel ellátott alakja, és egy „mezei” töriórára utal. A műből nem derült ez ki, azonban nekem megtetszett a szó, és örülök, hogy a Maklári Dalma és Szűcs Rita kolléganők által tartott mikrotanítás kapcsán nemcsak a passzív szótáramban tárolhatom már, hanem egy blogbejegyzésbe is beleírhatom (még szerencse, hogy a zseniális regénynek nem a törci szó jelentése a legfőbb kérdésfelvetése, így a kínzó tudatlanság ellenére tudok továbbra is nyugodtan aludni éjszakánként). Fent nevezett csoporttársaim ugyanis egy ilyen „öszvérórát” tartottak: az „osztály” egyik fele föcis, a másik fele töris produktumot készített. Még annyit szükségesnek tartok megjegyezni, hogy egyrészt a kolléganők nem nevezték törcinek saját órájukat, ez csupán az én irodalmi perverzióimnak a kiélése, másrészt pedig az öszvér szót nem pejoratív értelemben használom a mikrotanításra, hanem annak érzékeltetésére, hogy két külön tantárgy szintéziséből éppúgy születhet eleven dolog, mint a ló és szamár nászából.
A fölöslegesen hosszú és indokolatlanul groteszk bevezető után rátérnék az óra érdemi(nek szánt) értékelésére is. Az alapszituáció az volt, hogy egy általános iskolába külföldi cserediákok érkeznek, és a 8. osztályra (azaz ránk) hárul az a nemes feladat, hogy országunk fontos történelmi eseményei, nemzeti ünnepei és jelképei, nagytájai, illetve mezőgazdasági és ipari termékeiről híres városai bemutatásával kedvet csináljunk számukra Magyarország megismeréséhez. Mindez egy projektfeladat keretein belül valósul meg, ennek első állomása az ötletelő, vázlatoló óra – amelyet a mikrotanítás szimulált. Ami a motivációm felkeltését illeti, az egész témafelvetés és a helyzet elég inspiráló volt: bevezetni valakiket valamibe, ami a miénk, megmutatni nekik azt egy kulturális-természeti értékhalmazból, ami nekünk számít – ennek a folyamatos hangsúlyozása a kolléganők által, illetve az óra egésze során mutatott támogató, rugalmas attitűd, a személyes kérdésekkel segített érdekeltség kidomborítása mind-mind nagyon motiváló volt.
A cserediákos alapszituáció frontális tanári előadással történő vázolása után az órát tartó kolléganők négy csoportba osztottak minket, bár a mi csoportunkra a „pár” elnevezés talán jobban illik, ugyanis csak ketten voltunk. Ezután a kolléganők blogjain olvashattuk feladatunkat: ez két csapatnak (amelyek közül az egyik mi voltunk) töris jellegű plakátkészítés volt (sorsfordító történelmi eseményeink, illetve nemzeti jelképeink és ünnepeink bemutatása), két csoportnak pedig földrajzos „produktumkészítés” (nagytájaink, valamint jellegzetes termékeinkről híres városaink prezentálása). Ezután Online Stopwatchon figyelhettük, mikor telik le a feladat megvalósítására szánt, rettenően kevés 15 perc, ami végül még megtoldva is elég szűkös volt. Végül egy-egy szóvivő bemutatta az „osztálynak” a produktumot.
Az órán a hungarikumok közül is megismerkedhettünk néhánnyal
A projektre mint a módszer egészére szeretnék reflektálni bővebben. Ez szerintem kiváló módszer, és ez egy remek téma, amit ilyen korú gyerekek valószínűleg lelkesen meg is tudnak valósítani. Azonban a produktumok elkészítését (és ráadásul még bemutatását is!) nem lehet 45 percbe belesűríteni, és ezen az sem változtat, hogy a kolléganők folyamatosan nyugtatgattak minket, hogy nem baj, ha kezdetleges állapotban lesznek az óra végére a plakátok/ppt-k, a „tanév” további részében lesz módunk csiszolgatni. Érdemesebb lenne egyértelműbben körvonalazott egységekre szeletelni a projektet, és ezeknek az egységeknek a megvalósítására szánni a 45 perces órákat: ilyenképpen a bevezető órát én még ténylegesen csakis az ötletbörzére szántam volna. Akár a nagyobb témakörök és az elkészítendő produktumok típusainak kitalálásába is beszállhatnának a nebulók, és a tanár irányításával közösen lehetne megszervezni azt is, hogy – nyilván a reális keretek betartatására ügyelve – mennyi időre és milyen eszközökre lenne szükségük a tanulóknak.
A technológiai eszközök használata az elkészítendő produktumokhoz minden esetben indokolt volt, és megkönnyítette a beépítendő szempontok nyomon követését, illetve a felhasználandó (és egyben releváns) online források fellelését a kolléganők szakmai blogján közölt részletes instrukció. Az azonban keltett egy kis zavart, hogy a töris csoportoknak „plakát” készítése szerepelt a feladatleírásban, a föcis csoportoknak pedig „produktum” készítése, azzal megtoldva, hogy a bemutatása eszközét szabadon megválaszthatják – ám végül a mi töris csoportunk is szabadon választhatott, plakátkészítő alkalmazás ismeretének hiányában maradtunk egy hagyományos Prezinél. Az tehát pozitívum, hogy rugalmasak voltak a kolléganők, az viszont kevésbé, hogy az instrukció kissé homályos volt így. A Prezi célja így tehát az volt, hogy a megadott részletes szempontok szerint bemutassuk segítségével hazánk nemzeti jelképeit és ünnepeit. Pedig ez tipikusan egy olyan téma, amit tényleg jobb lett volna plakát keretein belül prezentálni, ugyanis szinte csak képeket használtunk, a Prezi elrendezése és szerkezete viszont korlátozza a lehetőségeinket kissé a kreativitás kiélése szempontjából. A baj itt tehát az volt, hogy a „tanulók” nem tudtak kezelni egy olyan online alkalmazást, amely a leglátványosabbá tehette volna az előállítandó produktumot. Épp az ilyenek elkerülése végett kell véleményem szerint egy teljes ötlelő óra – legalábbis a közoktatásban, őszintén szólva egy projektet szimuláló mikrotanítást valószínűleg én is így csináltam volna.
Nagy örömömre szolgált, hogy a kolléganők fejlesztő értékelési eszközt is bevetettek: egy átlátható értékelőtáblát készítettek, amely arra szolgált, hogy az elkészítendő produktumhoz irányelveket adjon (tartalom, kialakítás, felhasznált képek, kreativitás és szerkezet szempontjából). Kár, hogy inkább a plakátra voltak adaptálhatóak a szempontok, és mi végül Prezit csináltunk. Az értékelőtábla segítségével tudtuk, hogy minek milyen megvalósítása esetén vállalhatjuk majd fel büszkén a produktumunkat. Ezenkívül olyan ötleteket is adott, amelyek magunktól nem biztos, hogy eszünkbe jutottak volna: pl. hogy a helyesírási szabályok kreatív használatával (azaz mondjuk tudatos elírással) gazdagíthatjuk a mondanivalónkat (és az ebből a szempontból irreleváns, hogy végül nem használtuk ezt, és hogy a külföldi cserediákok nem biztos, hogy tudnak magyarul – a lényeg az értékelőtáblában rejlő lehetőség mint olyan).
Az óra után úgy éreztem, szívesen bekapcsolódnék egy ilyen projektbe magyartanárként is. Tehetném ezt én is pl. a Prezi segítségével megvalósítandó tanulói produktumokkal. Érdekes lenne, ha a tanulók egy olyan Prezit készítenének, amely egy kezdő magyar nyelvlecke lenne a külföldi diákoknak. Kíváncsi lennék, mit tartanának érdemesnek és megvalósíthatónak a tanulók arra, hogy nyelvünkből megtanítsanak egy nem magyar anyanyelvűnek. Ehhez azért kellene mindenképp Prezi (vagy végső soron bármilyen más prezentációkészítő alkalmazás), mert a külföldieknek látniuk is kellene az elhangzó magyar szavakat, panelmondatokat, pusztán hallás után aligha értenék meg őket. A magyar nyelvi bevezető órát a végén esetleg fel lehetne dobni játékos nyelvtörő felolvasásával is.
