Pár hete Czinkus Renáta, Simon Szilvia és Szekeres Stella kolléganők tartottak mikrotanítást (biológiaóra) az IKT-kurzusunkon. Elöljáróban leszögezném, hogy ez már a negyedik ilyen jellegű tanóra-szimuláció volt, és az első háromról is készül majd blogbejegyzés – azonban ennek az órának az értékelésével nyitnám a sort, praktikus okok miatt (jelesül azért, mert ezzel nem vagyok még kicsúszva a határidőből, a másik háromnak meg már úgyis lőttek ebből a szempontból J ). Sosem rajongtam a biológiáért, ugyanakkor mivel legutóbb 11. osztályos koromban volt ilyen órám (ami ráadásul sajnos meglehetősen tollbamondás-szagú volt), kíváncsi voltam, mit hoznak ki belőle a kolléganők.
Az órán a vitaminokról és az ásványi anyagokról tanultunk, amely 11. osztályos tananyag. Először egy színes és tömör prezentációt nézhettünk és hallgathattunk meg elméleti megalapozásként, amely során a táplálékpiramissal is megismerkedhettünk, illetve egyes képekről meg kellett mondanunk, hogy milyen vitamint/ásványi anyagot tartalmaznak a rajta látható ételek (vagy napocskák). Motiválónak éreztem, hogy itt igyekeztek általános műveltségből ismerhető elemeket megragadni, így ugyanis a résztvevőkben megfogalmazódhatott az, hogy valamennyit azért mégiscsak tudnak a vitaminokról, akkor is, ha egyébként a biológiaóra nem tartozott a kedvenceik közé. Az órát tartók ezen kívül azzal tudtak még a legjobban motiválni, hogy behoztak kézzel fogható zöldségeket, gyümölcsöket – csak kár, hogy nem foghattuk őket kézbe, pedig ezzel sikerült volna teljesíteni az óratervben megfogalmazottakat is, miszerint a látás, tapintás és szaglás érzékelési módok egyaránt bevonódnak az órába. Így viszont maradt csak a látás, ám ez önmagában is elég üdítő volt számomra, még úgy is, hogy faluban felcseperedő gyermekként nem csak mirelit sárgarépát láttam már.
A ráhangolódás szakaszban frontális tanári előadást és kérdve kifejtést alkalmaztak tehát a kolléganők. Ezután csoportokba osztottak minket: a csoporttagok először egyéni tanulói munkát végeztek: az órát tartó kolléganők blogjain szerepeltek anyagok a vitaminokról és ásványi anyagokról, amelyekből ki kellett gyűjtenünk bizonyos adatokat, és ezeket a Mindmeister alkalmazásban közös gondolattérképen rögzítettük. A csoporttagok ezután eredményeikről beszámoltak csoporttársaiknak. Végül egy-egy szóvivő a csapatból az egész „osztály” előtt prezentálta, mire jutottak, tehát frontális tanulói előadás is a színre került. A tanultak ellenőrzését a Kahoot alkalmazásban készített kvízzel ellenőriztük, a legtöbb pontot elérő csapat jutalom túrórudiban részesült. Az óra felépítését alapvetően jónak tartom. A közös tanulói megbeszélés (csoporton belül) és a frontális tanulói előadás módszerek megvalósításába azonban sajnos részben hiba csúszott, részben pedig funkciótlannak éreztem. Így tehát a „csoportmunka” mint munkaforma is inkább csak papíron valósult meg az órán. Miután csapattársaim és én is elkészítettük a mindmapünket a kiadott ásványi anyag vagy vitamin jellemzőiből, kaptunk egy nem túl egyértelmű és magabiztos instrukciót arra nézvést, hogy elindul az egy perc: ennyi idő alatt ismertetni kellene a csoporttársainknak, hogy mi jellemzi a nekünk jutott vitamint/ásványi anyagot. Problémát okozott, hogy nem volt evidens – számunkra legalábbis –, hogy mikor indult el az egy perc, de ha evidens lett volna, akkor sem éreztem volna megvalósíthatónak ennyire rövid idő alatt a kollaboratív együttműködésen alapuló, közös tanulói megbeszélés módszert: egyrészt a hatalmas idői nyomás miatt, másrészt azért, mert tudtuk, hogy a gondolattérképek úgyis ki lesznek vetítve, és tulajdonképpen felolvasnia is elég lesz majd a szóvivőnknek, amit akkor is meg tud tenni, ha nem magyarázzuk el neki lelkesen a vitaminunk hiánytüneteit. A frontális tanulói előadással (a szóvivők prezentációival) pedig pont ez volt a probléma: funkciótlannak éreztem, hogy valaki csak kiáll, és felolvassa a gondolattérképet. Igaz, okos érveléssel védhető ez a módszer is (mint ahogyan minden): az auditív tanulási stílusú tanulóknak biztosan kedvezett. Azt azonban még egyszer hangsúlyoznám, hogy az óra felépítését és szakmai anyagát rendkívül igényesnek tartom az itt említett „gyermekbetegségek” ellenére is.
Én a C-vitamin tulajdonságairól kutakodtam az órán
A felhasznált értékelőeszközöket tekintve a Kahoot nevű kvízt emelném ki, amely az óra végén ellenőrizte a tanultak rögzülését. Szerintem ez elérte célját, mindenki letesztelhette, mire emlékszik a témából. A kérdések változatosak voltak, és akik szokás szerint „butának érezték magukat” ennél a kvíznél is, most legalább amiatt nem aggódhattak, hogy esetleg valakinek feltűnik: sosem jelenik meg a nevük a leggyorsabban és legjobban válaszolók között az interaktív táblán, ugyanis a kolléganők számozott gyümölcsnevekkel láttak el minket, így senki személyiségi jogai nem sérültek.
Kiemelném még, hogy a Mindmesiter alkalmazást széles körben alkalmazhatónak tartom többféle tantárgy oktatása esetén is. Könnyen kezelhető, színes, jól tárolható, akár közösen szerkeszthető gondolattérképeket hozhatnak létre vele a tanulók. A gondolattérképet általánosságban (a papír alapon, tollal megrajzoltat is) leginkább akkor tartom adekvátnak, hogyha már bőséges, ámde kaotikus gondolathalmaz van a tanulók fejében egy adott témáról, és nem feltétlenül akkor, amikor még csak belekerül oda ez a nagy halmaz. Így leginkább irodalomórán tudnám elképzelni, egy terjedelmesebb (tehát mondjuk nem egy haiku, hanem legalább egy kisregény terjedelmű) mű elolvasása után. Kifejezetten ideális ez, hogyha bonyolult kapcsolatrendszer áll fenn a szereplők között, mint pl. a Bánk bán című drámában. A tanulók felrajzolhatnák „Bánk körét”, „Melinda körét” stb., és melléjük kapcsolhatnának pl. jellemző tulajdonságokat, tetteket.
Summa summarum: örültem, hogy egy színes biológiaórán vehettem részt, és hogy olyan tudást sikerült megszereznem a vitaminokról és ásványi anyagokról, amelyet a mindennapi életembe is beépíthetek.
