Az IKT-kurzus 6. mikrotanítását Juhász Sándor és Szabados Lajos kollégák tartották. Egyik szemem sír, másik nevet, amiért nem voltam ott azon az órán. Sír, mert a programozás alapjaival ismerkedhettem volna meg (amiben eddig még semmilyen formában nem volt részem). És nevet, mert elég "félelmetesen" is hangzik ez számomra, szinte biztos vagyok benne, hogy elvesztem volna az alkalmazásban. :) A foglalkozásterv alapján próbálom meg összefoglalni benyomásaimat az óráról (pontosabban annak tervezetéről).

A Scratch programozási nyelv segítségével történt a programozási alapismeretek elsajátítása, teljesen gyakorlatorientált formában. Talán maga az alkalmazás is szolgálhatta a motiváció felkeltését, ugyanis nagyon színes, látványos, könnyen kezelhető, a létrehozott produktumok megoszthatóak a nagyközönséggel. Az órát tartó egyik kolléga blogjára is nagyon jópofa példaprogramok kerültek fel, ezeket megnézve szerintem könnyen kedvet kap az ember elmélyülni az alkalmazásban. Viszonylag rövid idő alatt kellett az órán a tanulói csoportoknak programötletet kitalálniuk, illetve megvalósítaniuk -- az időnyomás egyes tanulókat motiválhat, másokat viszont inkább stresszelhet. Az is motiváló lehetett, hogy az elkészült projektek bemutatása során kiemelhették a "tanulók", hogy mire a legbüszkébbek.

Az óra frontális tanári előadással kezdődött, amelynek során a Scratchről és a programozásról beszéltek általánosságban. Ezután frontális tanári szemléltetés volt a tanulók bevonásával: egy digitális születésnapi üdvözlőkártya készült el kivetítve, a "diákok" pedig követték az instrukciókat, másolták a parancsokat (a másik "tanár" segített az elakadóknak). Ezt követően csoportokba sorolták az "osztályt" egy előzetes kérdőív alapján, amely a programozással kapcsolatos előzetes ismeretekre és attitűdökre volt kíváncsi, így lehetővé vált, hogy minden csoportba kerüljön olyan, akinek van már valamennyi lövése a programozásról, s nem csak egy semmitmondó varázsszó számára. A csoportoknak programot kellett létrehozni a Scratch alkalmazásban, amelyet óra végén prezentáltak is a többieknek. Ezt a társak és a "tanárok" is minősítették tízes skálán előadásmód, kivitelezés és egyediség tekintetében. A tanári szemléltetés + instrukciók követése módszerről szeretnék néhány gondolatot megosztani. Minden órát fel tud dobni a szemléltetés, de igazán csak akkor van értelme, ha nem öncélú, hanem mondjuk kiegészíti a hallottakat -- vagy megalapozza az egész ezt követő munkavégzést, mint ebben az esetben. Látatlanban azt gondolom, hogy nagyon hasznos és a programozás szótól bepánikolók számára megnyugtató is lehetett, hogy az egyik "tanár" vetítette, milyen lépések segítségével hozza létre a programot, a másik pedig a fennakadások esetén segítkezett (kár, hogy a való életben egy tanár tart egy órát). Az mindenesetre mindig fontos, hogy számítógépen végzendő feladatok esetén bevárjunk mindenkit, meggyőződjünk, mindenki ott tart-e már, ahol kell, ha kell, lépésenként megállva és rákérdezve (s ez nem csak informatikaórán fontos, hanem minden olyan tanórán, amelyen számítógépes eszközhasználat történik).

Az órán használt programozó alkalmazás a Scratch volt. Ezen kívül Google Forms kérdőív is bevetésre került óra végén a társértékelések során (és az órát segítő differenciálás érdekében is), illetve az egyik "tanár" blogjára felkerült az instrukció is a program elkészítéséhez. A Scratch letisztult, egyszerű, élvezetes, így ennél alkalmasabb alkalmazás aligha van a programozás alapjaihoz. Mind az óra első, frontális felében, mind a második, kollaboratív felében használták. Megismerkedtek az alap építőkövekkel (jelmez, szereplő, háttér), illetve az egyes feladatokkal (mozgás, kinézet, események). A konkrét elemek és parancsok megismerése mellett tágabb értelemben véve az alkalmazással bevezetést lehet nyújtani az algoritmikus gondolkodásmódba. A problémamegoldó készség, a kreativitás is nagymértékben fejlődhet a Scratch által, a tanulókban hatékonyságérzet alakulhat ki, ugyanis valós formába tudnak önteni egy elképzelést.

Képernyőkép a Scratchről

Ahogy a foglalkozástervet értelmezem, azt látom, hogy az órán fejlesztő értékelés a produktumok bemutatását követően valósult meg. Egyfelől úgy, hogy a "tanárok" és a "diákok" is pontoztak a már emlegetett Google Forms kérdőívben szubjektív szempontok szerint, másfelől pedig úgy, hogy a tanár javaslatokkal látta el a programok készítőit, kritikával illette a programokat (ha ez tényleg megvalósult, s nem csak egy "ügyesek vagytok" formulát kaptak, akkor az nagyon király). Az óra a foglalkozásterv értelmében 5. osztályosoknak szólt. Vannak kételyeim, hogy mennyiben tudnának "normálisan" társértékelni ilyen korú gyerekek: "legjobb barátomnak 10-est adok", "ő keveset adott az enyémre, én is keveset adok neki", "féltékeny vagyok, olyan jó lett, ezért keveset adok" stb. De nem árt időben elkezdeni, ez tény. Talán szöveges indoklást lehetne fűzetni kisebb gyerekekkel ilyen értékelésekhez.

A technológiának a szaktárgyi adaptációjával kissé gondban vagyok, attól megkímélném magam, hogy a Scratch-t ráhúzzam töri- vagy magyarórára, és attól is, hogy a tanári blogokon megosztott feladatokról, tananyagokról zengedezzek (már csak azért is, mert anno a mi mikrotanításunk is erre épült). Ezért a Google Forms kérdőívet adaptálnám. Kifejezetten alkalmas ez bármilyen csoportmunka önértékelésére vagy bármilyen tanulói kiselőadás társértékelésére. Viszont attitűdvizsgálatra is nagyon jó. Egy nyelvjárásokat tárgyaló nyelvtanóra előtt kitöltetnék egy főként attitűdökre és korábbi tapasztalatokra irányuló kérdőívet a diákjaimmal, így az óra kapcsán lenne kiindulópontom, hogy milyen irányból közelítsem meg az ezzel kapcsolatos érzékenyítést. Egy ilyen témájú nyelvtanóra ugyanis elsősorban az lenne: nem az egyes nyelvjárási sajátosságok bemagoltatására helyezném a hangsúlyt, hanem annak az elfogadására, hogy ezek a nyelvhasználati módok is teljes értékűek legyenek a szemükben.